„Gondoljunk bele, hogy hányszor és hányszor megtörténik napjainkban, hogy agresszíven viselkedő »nagycsaládok« körbeállják az ellenőrt és nem vesznek jegyet. Mert őket senki sem meri bántani. Igen, tudom, hogy most mindenki a cigányokra gondol, nem alaptalanul. De ez a »jogvédők« fegyvere: te nem azért utálod őket, mert az igazságérzetedet nagyon, de nagyon bántja, hanem a bőrszínük miatt. A nagy büdös lófütyit. Ha ugyanezt megcsinálná egy kigyúrt, agresszív, skinheadcsoport, akkor őket is utálnánk. Mert jegyet kell venni, és fenyegetni meg főleg nem szabad. Tudom, hogy a liberalizmus már beleivódott a gyereknevelésbe is (bár nem emlékszem, de azért szívesen visszanézném Ranschburg Jenő Családi kör, nyolcvanas években futó TV-sorozatát, hátha ennek is köze van hozzá).
-Csináld ezt vagy azt!
-Nem, hagyjál békén.
-Szegény gyerek, hagyjuk, ne bántsuk, szeretem, nem bánthatom.
Na, ez a liberális gyereknevelés. Ez pedig csak egyszerű következetlenség. Ebből a gyerek csak egyet tanul meg: tök mindegy, mit mond a szülő.”